A megszemélyesítés meglehetősen fontos irodalmi vagy retorikai alak amelyet az irodalmi írott nyelvben általában használnak. Ez az irodalmi figura szavakat használ, hogy nagy erőt és kifejezőerőt adjon nekik. Ennek az a célja, hogy meglepje vagy felizgassa az olvasót. A megszemélyesítés népszerû nevén prosopopoeia, és ahogy a neve is mutatja, állatokat vagy élettelen lényeket ruház fel emberi tulajdonságokkal.
A következő cikkben részletesebben beszélünk a megszemélyesítés irodalmi alakjáról és mutatunk néhány példát hogy világos legyen számodra.
Megszemélyesítés irodalmi alakként
Mint korábban jeleztük, a személyeskedést prosopopoeia és néven is ismerik abból áll, hogy egy állatnak, tárgynak vagy élettelen lénynek emberi tulajdonságokat tulajdonít, mint a beszéd vagy az érzések esetében. Ez egy széles körben használt irodalmi figura, amelynek célja a szóban forgó beszéd nagyobb és maximalizálása.
A megszemélyesítést általában rendszeresen használják a költészetben, és olyan élettelen vagy elvont elemeket ruház fel bizonyos emberi vonatkozásokkal, mint a szerelem és a halál. A megszemélyesítést a gyermekirodalomban is széles körben alkalmazzák, különösen mesékben vagy történetekben. Bennük állatok vagy élettelen lények emberként viselkednek és viselkednek. Példa erre a Piroska vagy a Három kismalac története.
Példák a személyeskedésre
Mint fentebb már említettük, a megszemélyesítés alakját széles körben használják az irodalomban. Az alábbiakban mutatunk néhány példát hogy jobban megértse ezt az ábrát:
- A szerelem akkor kopogtatott az ajtódon, amikor a legkevésbé számítottál rá és Ez szinte teljesen megváltoztatta az életét.
- A köd átölelte Alig lépett be a tengerbe. Perceken belül a halál már magával ragadta.
- Az elvarázsolt kastély megemelte alapjait és sétálni kezdett.
- A megjelenéssel, Kutyája szemrehányást tett neki, amiért egész hétvégén magára hagyta.
- A halál üldözte, de ravaszul sikerült megszöknie előle, míg végül rátalált.
- A nap volt a felelős azért, hogy megvédje sugaraival meleget adott neki, amíg menedéket nem ért.
- A róka gúnyt akart űzni a nyulat, de okosabb volt.
- A kölykök szomorúak lettek amikor a fiatalember hazavitte egyiküket.
- Sebeiből vérzik a nemzet amit a háború okoz neki.
- A természet bölcs; Különben lehetetlen lenne ilyen szépség és tökéletesség létezni.
- A védelmező csillag végig követte őt, ami órákig tartott.
- A cicák örültek, amikor gazdájuk meghozta nekik a tejes tálat. Gyorsan, szerették őt a hála gesztusaként.
- Az elefánt úgy döntött, hogy elmegy Kalandokat keresve.
- A kutya a leghűségesebb házi kedvenc. A macskák sokkal árulkodóbbak. A nagy gonosz farkas becsapta a lányt és ő érkezett először a nagyanyja házába.
- Az uralkodó hegy tiszteletet követelt mindenkiről, aki elhaladt mellette.
- A szemtelen majmok ellopták a pénztárcáját fényképezés közben.
- A legöregebb és legbölcsebb fa az erdőben Átvette a szót és olyan beszédet mondott, amelyet a jelenlévők közül senki sem felejt el.
- a haragos szél Elpusztította az összes kunyhót, ami a helyén épült.
- A nap felébredt apránként az azt védő hegyek között.
- Az idő Ő egy zsarnok.
- Az autó mindig sikoltott, amikor a tulajdonosa használta. Tisztán, Nem tetszett neki, ahogy vezet..
- A kismadár szerenát adott neki amikor kinézett a hálószobája ablakán.
- Magányossága mindenhová követte. Hűséges társa lett.
- Amikor kiszállt abban a dühös városban, Rájött, hogy nagyon hiányzik neki az otthon.
- A fészek megvédte a kismadarakat a tomboló vihartól, ami tönkretett mindent, ami körülötte volt.
- Az ég sírni kezdett szomorú és szürke siránkozását.
- A gólya elvette a gitárt és énekelni kezdett a többi madár előtt.
- A Hold rám mosolygott az ég tetejéről.
- Az óra kiált minket az idő.
- hírek gyorsan futnak.
- Szerencse Ránk mosolyog.
- Repül az idő amikor szórakozol.
- A szerencse kopogtatott az ajtómon.
- A fák táncoltak a széllel.
- Esik a hó, csendes és világos.
- Nap fehér felhő mögé bújik.
- A könnyek simogattak a lány arcát.
- Szél suttogta halkan az éjszakában.
Röviden: megszemélyesítés vagy prozopopoeia irodalmi figura az írott nyelvben általánosan használt. Célja a szóban forgó szöveg feljavítása vagy díszítése, és a mű olvasójának meglepetése. Ennek érdekében állatokat, tárgyakat vagy élettelen lényeket ruház fel emberi tulajdonságokkal.